...és varázsütésre minden gyerkőc elcsitul; kedvesen fordul a másik felé; pár percig türelemmel vár; megeszi, ami a tányérján van; abbahagyja a hisztit; és odafigyel arra, amit mondok neki. Vagy ez mégsem ilyen egyszerű...?
2010. december 7., kedd
Egy dalnyi melegség
Csütörtök este történt, 7 óra magasságában. A városra rázúdult a hó: vastagon, óriási pelyhekben, sűrűn és élénken hullott alá az égi áldás. A járókelők közül kevesen értékelték a természet hideg csodáját: a legtöbben morcosan törölgették az arcukból a szélhordta hópihéket, szorosabbra húzták a mellkasukon szürke-barna-fekete kabátjukat, úgy siettek tovább, kiérve az aluljáró védelméből.
Csak kevesen látták őket a villamosmegállóban. Két élénk alak a tompa, zárkózott kavargásban: két rózsaszín, bújkáló mosoly egy zord arc szegletén; egy felnőtt és egy pöttöm. Sapka, sál minkettőn, kesztyűt nem viseltek: melegítették egymás kezét. A kabátjuk - nagynak és kicsinek is - egységesen rózsaszínű.
Énekeltek.
Aki közelebb állt, hallotta.
A nagy leguggolt a kicsihez.
- Képzeld, ezt az éneket már a múltkor megtanultam, amikor én vittelek haza. Tudom is: Ha-ha-ha-havazik, he-he-he-hetekig....
A kicsi összeráncolta a homlokát.
- Azt nem úgy kell! Hanem: Ember, ember, december; hideg, morcos medve...
A nagy mostmár értette.
- Akkor taníts meg rá! - kérte a kicsit.
Liza elénekelte az ének elejét, a refrénben én is besegítettem - azt már tudtam. Megismételtük még párszor, hogy biztosan ne felejthessem el. Vártuk a villamost, és együtt énekeltünk a kavargó hóesésben.
Ilyen boldog, meghitt pillanatokat kívánok minden felnőttnek és gyerkőcnek - és leginkább nekik, együtt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 gyerekem van és ezt a dalt még sose hallottam:) most megkerestem a Youtube-n ha hazaér a cseppnép, meg is tanuljuk, aztán addig fújják majd míg a nagyok se bírják tovább és ha akarják ha nem énekelni fogják:) ez nálunk mindig így van, a nagyok már túl nagynak érzik az ilyesmihez magukat aztán meg...:D
VálaszTörlésaz idén, eddig ez volt a legnagyobb kedvenc, már az egész család tudja:
"Báránykámnak csengettyű cseng a nyakán, a nyakán.
Karácsonyra vásárolta anyukám, anyukám.
Cseng- bong ez a hang, csingi-lingi gingalang,
Csilingel a kisharang.
Bégeti a baribárány beee-beee.
Hideg ellen itt a jászol, gyere be, gyere be!
Nézd csak, hol lakom, kukkants be az ablakon,
Sós perec az abrakom."