2012. január 4., szerda

Sport és gyermek-lélek


Eltelt egy fél év bejegyzés nélkül. Kicsit sajnálom - viszont annál több tapasztalatot gyűjtöttem azóta a gyakorlatban is - gyerekek terén.

Egy ideje saját falmászó edzést vezetek, gyerekeknek, kamaszoknak. Nem én akartam így - mondhatni "így alakult"; de nagyon örülök neki, és büszke vagyok mind a programra - mind a gyerkőcökre.

És meglepődve tapasztalom, hogy egy szabadidős tevékenység, egy közös, vezetett sportolás mennyire más hangulattal, dinamikával, hatással bír, mint például (vegyük a saját tapasztalatot) egy közös nyelvóra.
A sportnak - még ha nem is csapat sport - valóban közösség-formáló ereje van; korra, nemre, "pozícióra" való tekintet nélkül. Álmélkodva tapasztalom, hogy a kamaszok milyen készségesen segítik a felszerelés megfelelő felvételében (cirka 5-6 évvel) fiatalabb sporttársaikat; tátott szájjal figyelem, ahogy nagyjából mindenki, aki elmúlt már 12 éves ugyanúgy résen van, mint én; és szól egy-egy be nem kötött cipőfűző, kötélre taposás, eszetlen rohangászás láttán. Meglep, mennyire együtt vannak ezek a kölykök - dacára, hogy csak hetente egy délelőttöt töltenek együtt; tetszik, hogy némelyek már puszival, öleléssel üdvözlik egymást; és a csapatversenyben minden 6 évesnek egy emberként drukkolnak - mindegy, melyikük csapatába tartozik.

Ha mást nem is tapasztalnának itt, csak ezt a szeretetet, közösséget, elfogadást, már azzal is nyernénk.
Én viszont ennél sokkal többre vágyom. Fejlődő felelősségtudatra, saját határaik reálisabb ismeretére, empátiára, önbizalomra, tervszerűségre, racionális gondolkodásra, figyelem-koncentrációra, és nem utolsósorban remek mozgáskoordinációra szeretném tanítani, nevelni őket.
De ezekről szóljon egy következő bejegyzés! :)

1 megjegyzés:

  1. Két éves a bejegyzés, megjegyzés nélkül. Érdekes, hogy a bloggerek a saját oldalukra képesek energiát forgatni, de ha a másikról van szó, nem tisztelik meg azzal hogy akár csak egy szó erejéig is megszólaljanak, hamár 1x elolvasták azt.

    De a témához. Valahogy így képzelem el a modern iskolát is, bármely tantárgyról is legyen szó, a gyereket ki kell vinni, lásson közbe, érdekesebb az egész, és sokkal könyebben tanulna bármit, mint ma, mikor szinte börtönbe van zárva az iskolában. Minden ember valami másra fogékony, van aki olvasással tanul jobban, van aki elé kép kell, abból többet kap, stb. Ha iró művét olvasnám, mint tanár, kimennék a parkba a fa alá, és ott. Sokkal többet adna. Ma nem veszik észre, megutáltatják a gyermeket az iskolával.

    VálaszTörlés