Érett már bennem egy írás a Választásról, az Egyezésről. A héten többen, többször kérdeztek tőlem olyat, ami szorgalmas fejtegetésekre ösztönzött e témában - mindnyájan bele-bele pillantanak ebbe a blogba is, tudom. Ígyhát álljon itt egy szösszenet a gondolataimról a kérdéskörben!
Azt gondolom, jó pszichológust találni kell. Akár hosszas keresés, mellényúlások, csalódások árán is. Ez egy nehéz, gürcös folyamat - legyen akár felnőttről vagy gyerkőcről szó.
A fenti "jó" alatt itt nem a szakmai felkészültségre gondolok. Szeretném feltételezni, hogy minden elérhető szakember megfelel ennek a kritériumnak. Természetesen mindig vannak sajnálatos kivételek - ezekben az esetekben (az elsődleges bizalom maximális tiszteletbentartása után) természetesen és egyértelműen a szakember-váltás mellett teszem le a voksom.
De akkor mit is értek én - a nem-laikus - jó szakember alatt?
Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ez mindig rajtatok múlik. Legfőképpen azon a személyen - legyen az felnőtt, vagy gyerek - aki a pszichológussal együttműködésben kell dolgozzon az adott problematikán. Lehet egy szakember a területén magasan kvalifikált, jól felkészült, óriási gyakorlatra visszatekintő, ha egyszerűen belépünk hozzá, és első blikkre nem szimpatikus. Úgyanígy van ez a gyerekekkel is. Az első benyomás, az első néhány szó, mondat, beszélgetés Nekik is - ahogy nekünk is - nagyon sokat számít, alapvetően határozza meg a "kapcsolat" további sorsát. Azaz hosszú távon azt: vajon fogunk-e tudni sikeresen együttdolgozni? Vajon lesz-e belátható időn belül belátható eredménye a közös munkának? És úgy gondolom, ezek a kérdések alapvetőek egy pszichológus-kliens kapcsolat esetén.
Ezért, és csakis emiatt, saját tapasztalatom alapján mindenkit arra bíztatnék, hogy amennyiben már rászánta magát, hogy a problémájával szakemberhez fordul ne féljen megkeresni a neki, vagy a gyermekének megfelelő segítőt. Akiben képes megbízni. Aki számára szimpatikus módon kommunikál, viselkedik. Akinek az értékrendjét a magáéhoz hasonlónak érzékeli. Ahogy nekünk is, a pszichológusnak is van egyfajta személyisége, amelyet semmiképp nem képes átlépni. Ha tudunk ezzel együttműködni, az örömteli - ha nem, akkor váltani kell.
Mindemellett persze fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy nem arra akarok buzdítani senkit, hogy lépten-nyomon új szakembert keressen az első közösen felmerülő probléma, időpont-egyeztetési nehézség, nézet-különbség esetén. Mint minden emberi kapcsolatnak, ennek a típusú együttműködésnek is megvannak a maga hullámhegyei, hullámvölgyei. Amiket - vélem - meg kell harcolni, ki kell böjtölni.
Azonban nem bármi áron.
Amikor a gyerkőcünket visszük ilyesfajta szakemberhez - de akár akkor is, ha magunk szánjuk rá magunkat hasonlóra - tartsuk készenlétben a kérdést - akát a kölyök, akár a magunk számára: Kedves volt a néni? Szívesen jönnél Őhozzá máskor is? És amennyiben az első 2-3 találkozás után erre a kérdésre még mindig határozott NEM a válasz, keressünk másik szakembert!
Ez nem szégyen, nem kudarc, nem a próbálkozás csődje. Sokkal inkább azt mutatja, hogy tudjuk, hogy mire van szükségünk, és akarunk is tenni ezért. Felvállalva magunkat, az igényeinket, a megérzéseinket.
Hiszen éppen ezekért szállunk harcba!
egy széljegyzet, ami egyáltalán nem üti azt amit Te írtál, hanem kiegészítése, legalábbis amit Nekem mondott Ági ( Virág lányom kinez-pszichológusa): a szívesebben jönnél legközelebb őhozzá kérdésnél?
VálaszTörlésÁgi azt mondta, hogy a gyerekek pontosan érzékelik, hogy a pszcihológusuk nem a játszópajtásuk, barátnőjük, akármilyen játkosak is a szakember módszerei. És a kis antennáik jelzik,amikor nincs szükség többé szakmai segítségre. És nem azért, mert az illetővel baj van, hanem mert "meggyógyult" a kis lelkük.
Érdekesség csupán, hogy Ági kifejezetten örült annak, hogy Virág az utóbbi alkalommal már nem volt olyan lelkes, hogy menjen.
szerinte ugyanis ez annak a jele, hogy a gyerekben kezdenek helyére kerülni a dolgok és már sokkal fontosabb események is vannak az életében, mint ő, az Ági, aki akármilyen kedvesaranyos is, mégiscsak egy "eszköz" a gyermeknek a gyógyuláshoz.természetesen ez ,ahogy Te is írtad, csak akkor "ül", ha már megtörtént a gyerkőc részéről a "leszakadást" megelőző "ragaszkodás" a pszichológushoz. :)