2010. október 2., szombat

Nevelési tanácsadó

A minap az egyik anyuka azt panaszolta nekem a nyelviskolában, hogy az óvónők azt tanácsolták, hogy vigye el a kisfiát nevelési tanácsadóba. Láttam rajta, hogy bántja, bosszantja a dolog - mindemellett természetesen el tudtam képzelni azt is, hogy az óvónőknek történetesen jó okuk van a fenti indítványra.
Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy a nevelési tanácsadó nem egy szörnyű hely vasorrú pszichológus-nőkkel, akik tönkrenyúzzák szerencsétlen gyerkőc idegeit, és olyan bélyegeket sütnek rá, amiktől aztán egy egész életen át nem fog szabadulni.
Azután rádöbbentem, hogy valószínűleg nem csak ő áll hadilábon az ilyen, és ehhez hasonló intézményekkel; valószínűleg a szakmabeliek kivételével kevesen tudják, mi zajlik a Nevelési Tanácsadóban, vagy akár egy gyermek-pszichológusnál.
Ezért úgy gondolom, eloszlatom a misztikus ködöt, amely belengi a témát, és elmesélem, mire kell egy-egy ilyen helyszínen számítani.

A "beutalás" - Mit jelent, ha az óvónő/tanítónő azt javasolja, hogy vidd el a gyerkőcödet nevelési tanácsadóba?

  • A pedagógus csoportos keretek között nem tud megoldást találni a gyerkőc valamilyen viselkedésére - mindemellett szeretné megoldani a kérdést, mind a csoport, mind a gyereked igényeinek megfelelően (ha nem ez lenne a célja, inkább azt tanácsolná, hogy kerüljön a gyerkőc másik közösségbe).
  • A gyermeked olyan viselkedéseket mutat, ami a pedagógus szerint vagy közvetlenül számára, vagy az egész közösség igényeit tekintve problémás, negatív hatással bír. (például bántja saját magát, vagy a többieket).
  • A gyerekednek szerinte olyan szakmai segítségre lenne szüksége, amit képzettség híján se Te, se ő nem tudtok megadni neki. (pl. logopédushoz, vagy speciális fejlesztésre kellene járnia még az iskolakezdés előtt).
Nagyon fontos, hogy a Nevelési Tanácsadó célja - ahogy a neve is mutatja - segítséget, tanácsot adni olyan nevelési helyzetekben, amikor akár a szülő, akár a pedagógus eszköztára kevésnek bizonyul. Amennyiben a tanító- vagy óvónő ezt a megoldást javasolja Nektek, nem szabad támadásnak venni - hiszen ő maga is tett egy lépést Felétek, bevallotta a tehetetlenségét az ügyben azzal, hogy felvetette a Nevelési Tanácsadó bevonását. Ezzel a lépéssel nem a vállatokra akarja tenni a saját felelősségét, és egyáltalán nem akarja megbélyegezni a gyerkőcöt - sokkal inkább szeretné azt, ha a felmerülő problémákra közösen találnátok megoldást, egy a témában jóval járatosabb szakember segítségével. És mindenek előtt: egy ilyen felhívás a részéről gyakran a legjobban mutatja, hogy nagyon figyel a gyermekedre, és érdekli őt a sorsa, előrejutása.

A "terápia" - Mi történik a Nevelési Tanácsadóban?

A Nevelési Tanácsadó segítő szakemberek gyűjtőhelye. Együtt dolgozik itt a fejlesztőpedagógus, a logopédus, a pszichológus, a pszichoáter; valamint bejáratott kapcsolatrendszerrel rendelkeznek más szakterületek irányába is. Ha a pedagógus javaslatára időpontot kértetek, és kaptatok a Nevelési Tanácsadóba, akkor érdemes a gyerkőcödet egy kicsit felkészíteni arra, hogy mi is fog itt történni. Fontos, hogy ezt tudja, és ne féljen attól, hogy mi vár rá - hiszen így lesz könnyű az együttműködés közte és a szakember között.
A Nevelési Tanácsadóban az első alkalom egy-egy gyerkőccel a játék és a beszélgetés jegyében telik. A legjobb, ha elmondod a kicsinek az igazat - nyilván a számára is érthető formában, szavakkal.

Például: "Azért jöttünk ide, mert az óvónéni úgy látja, hogy nem érzed magadat olyan nagyon jól az óvodában. Azért jöttünk ide, mert itt dolgozik egy néni, aki az óvónéni szerint segíteni tud nekünk abban, hogy Te jobban érezd magad az oviban. Majd játszani, meg beszélgetni fogtok együtt - és ő valószínűleg ki fogja találni közben, hogy mitől fogod magadat jobban érezni napközben a csoportodban. Ezt majd a végén velem is megbeszéli."

Az így felkészített gyerkőcökkel sokkal könnyebb együttdolgozni, és nem félnek a misztikus pszichológus nénitől (Ha lehetséges, akkor ezeket a kifejezéseket, elnevezéseket sem kell untig ismételni a kölyök előtt, hiszen ettől csak még idegenebb lesz számára a segítő közeg, vagy - amennyiben elmeséli a dolgot a kortásainak - könnyedén válhat a cimkézés és a csúfolódás céltáblájává.)
A Nevelési Tanácsadóban valóban az zajlik, amit - gyermek nyelven - leírtam a korábbiakban. Az első alkalom általában kötetlen beszélgetés és játék a gyermekkel; és beszélgetés az édesanyával, édeapával is a gyerkőc eddigi életútjáról. Erre azért van szükség, hogy az aktuális problémát a szakember megfelelő kontextusban lássa, el tudja helyezni a gyermek saját rendszerében.
Az első alkalom után nagy valószínűséggel kirajzolódik a megoldás útja is. A szakember elmondja, hogy szükség van-e további "kezelésre", azaz további beszélgetésekre, játékokra, feladat-megoldásokra a gyerkőccel; elmeséli, hogy véleménye szerint melyik fél (a pedagógus, a szülő, esetleg a gyerkőc maga) mit tehet annak érdekében, hogy az adott nehézség feloldódjon. Gyakran előfordul, hogy konkrét "receptet" ad a szülőnek: olyan praktikákat, gyakorlatokat, ötleteket, amellyek segítségével az adott konfliktus egy-kettőre megoldható.
Azt természetesen ritkán - csak egészen extrém esetekben - várhatjuk a szakembertől, hogy eldöntse: ki a hibás az adott helyzetben. Neki egyáltalán nem célja hibást keresni - ahogy fontos lenne, hogy mi se keressünk bűnbakot. Ha a gyermekünk az élete valamilyen területén nem maradéktalanul kiegyensúlyozott, az egy feladat, amelyet az őt körülvevő felnőttek együttműködése old fel a leghatékonyabban. Így azzal tesszük a legtöbbet Érte, ha megpróbálunk egymásra mutogatás nélkül, közös erővel átlendülni a holtponton - és örömmel vesszük ebben a szakképzett segítséget.

Bármennyire nehéz, és embert próbáló is egy-egy ilyen helyzet, mindig az lebegjen a szemünk előtt, hogy ezzel szolgáljuk legjobban a gyermekünk, a legnagyobb kincsünk előrejutását - és legyünk hálásak, amiért olyan személyekkel együttműködésben tehetjük ezt, akik érzékenyek a gyermekünk rezdüléseire, jelzéseire. A pedagógus tekintsük ezen a területen is partnernek, szövetségesnek - hiszen együtt sokkal könnyebb a haladás, mint egyedül. És - nem utolsó sorban - a gyerkőc belső harmóniáját is leginkább ez szolgálja.

4 megjegyzés:

  1. szia!úgy gondolom magunkra ismertem.bevállt az a tanácsod,hogy ott alszik az oviba és így ezt az egész napot helyzetet magáénak érzi és kihasználja az időt.van ideje játszani rosszalkodni,alkotni.amig ebéd után elhoztam addig kb.2-3 órája volt ezekre a dolgokra és tudta,hogy ha rossz vagy bármit is csinál én mindjárt megyek érte.ez most nálunk működik.a következő probléma viszont az,hogy vegyes csoportba jár és unatkozik,unalmas amint pl. egy három éves cvsinál amikor ő 5 és fél évessen komolyabb feladatokra várna.köszi Viki.Üdv:Tomi és Mamája

    VálaszTörlés
  2. :)
    Örülök, hogy megtaláltad az írásom - és remélem, hogy nem haragszol, amiért a Ti eseteteket alapul véve született meg ez az írás.
    Szerintem ez egy olyan meccs, amit a pedagógussal kell megvívnod. Azaz: ha elmondod ezt az óvónéninek, és kéred benne a segítségét - esetleg viszel olyan füzetet, feladatot, akármit Tominak, amit ő szeret csinálni, akkor nincs az a szakember, aki nemet mondjon Neked arra a kérésre, hogy a gyerkőc hadd ne unatkozzon már! :)
    Persze szerintem ehhez is idő kell. Most alig eszméltek fel az óvónők is arra, hogy Tomi máshogy viselkedik, rendesebb, szófogadóbb.
    Talán ha onnan közelítenél Te is, hogy szerinted akkor marad mindig ilyen könnyen kezelhető, ha lekötik a kapacitásait (és mondjuk elmeséled mellé, hogy mit szeret csinálni a kölyök, mibe vonható be jókedvvel), akkor bizonnyára az óvónők is ráharapnak.
    Én a helyedben viszont várnék ezzel 1-2 hetet - lehet, hogy addig magától is változik a helyzet, de a kedélyek mindenképpen lecsitulnak a korábbiakkal kapcsolatban.
    Szép estét Nektek! :)
    Viki

    VálaszTörlés
  3. A tanulás nem igazán megy a gyerekemnek a szórzó,és a helyesirás ezért tanácsadót javasoltak.Mit tegyek?

    VálaszTörlés
  4. Kedves Névtelen Anyuka!
    Először is: megtisztel a bizalmával.
    A magam részéről azt tudom - némileg nagyobb szakmai rálátással - megmondani, hogy én magam mit tennék az adott helyzetben. A tökéletes megoldás ugyanakkor mindig az, amit a helyzet részeseként választ - tehát nyugodtan szálljon velem vitába, ha nem ért egyet azzal, amit írok.

    Sajnos nem írta, hogy hányadikas a gyerkőce - a szorzótábla miatt úgy gondolom, harmadikas lehet.
    Alapvetően nagyon sokan hiszik azt, hogy csak az a gyerek van "rendben", aki színötös bizonyítványokat, csupa "kiválóan megfelelt" értékelést visz haza az alsó tagozatban.
    Én kicsit máshogy vélekedek erről. Vannak gyerekek, akik másban jók, akiket más érdekel, mint az iskolai tantárgyak. Persze egy alapvető színvonal teljesítése tőlük is minden esetben elvárható - én azonban azt érzem, gyakrabban kellene elfogadnunk a gyerekektől is a "nem tökéletes" eredményt.
    Fenti leírásom persze csak abban az esetben igaz, amikor a gyerkőc nem szomorú, elkeseredett, nem szorong amiatt, hogy az eredményei elmaradnak egy-egy társáétól.
    Ha ez a probléma már nem csak a mi - érthető szülői - problémánk, hanem a gyerkőcé is ha ő is vágyik a jobb teljesítményre, abban az esetben én is a Nevelési Tanácsadóhoz fordulnék. Ugyanis előfordulhat, hogy valami egyszerű tényező, kiszűrhető, változtatható körülmény okozza az amúgy tehetséges és szorgalmas gyermek elakadását. A Nevelési Tanácsadóban ezekre a nehézségekre segítenek megoldást találni - és a gyerkőc így idővel hozzájut az áhított sikerhez.

    Összefoglalva: ha a lurkó azért nem teljesít, mert nem nagyon érdekli ez az "iskolásdi", akkor megszabnám neki a kereteket (mi a minimum-elvárás), de alapvetően hagynám játszani, azzal foglalkozni, amivel szeretne.
    Ha viszont őt is zavarja a fennálló helyzet, akkor bizalommal fordulnék a Nevelési Tanácsadó szakembereihez.

    Remélem, segítettem!

    VálaszTörlés